idézet: Körülöttem a késő délután iszaposodó homályában esetlen, szürke árnyak hajlanak az asztalok fölé, a metróállomás környéki törzsvendégek. Többségük a lét peremén egyensúlyozó hivatásos alkoholista már. Lassan, hosszú szüneteket tartva isznak, patikus módjára pontosan beosztanak minden cseppet, türelmesen várva, hogy elméjükre hulljon a kábulat puha fátyla. Van, aki félórát is elmereng a pohara előtt, mielőtt először hozzányúlna, így hosszabbítva meg a rá váró illékony öröm ígéretét. Csak a kezdők hajtják föl gyors egymásutánban az italaikat, hogy néhány pohár után letaglózva dőljenek a ragacsos asztallapra. Ők még nem tudják, mit veszítenek; a gyilkosan gyors öntudatlanságért cserébe lemondanak az elrontott életük romjai fölött mindenért kárpótló, önfeledt lebegésről. (Messiás megálló)
fülszöveg: Nem készültem írónak. Az irodalom tanítása közben kaptam rá az írásra. Előbb azt hittem, szakmai ártalom, múló bolondéria csupán. Aztán rájöttem, hogy másról van szó. Elmondásra váró történetekről. Olyanokról, amelyeket nekem kell szavakba formálnom, s amelyek engem is alakítanak közben. Idestova harminc esztendeje a saját bőrömön tapasztalom, hogy az irodalom útvesztő, óvóhely, játszótér. Pokol. Purgatórium. Paradicsom. A szerző
