Idézet: Hiába esküdözött anyám, egy szavát sem hittem. Hogy lennék én a Messiás, mondtam neki nevetve, Isten kiválasztottja rendkívüli személy, én azonban semmivel sem vagyok jobb a környékbeli fiúknál, s ezt te tudod a legjobban. Ő azonban nem tágított, egyre csak azt ismételgette, hogy én a Megváltó vagyok, s Isten csodás ajándéka, hogy engem megszülhetett. Hitetlenségemet látva egy idő után sírva fakadt. Olyan keservesen zokogott, hogy megesett rajta a szívem, s úgy tettem, mint akit sikerült meggyőznie az igazáról. Azon az éjjelen sokáig nem jött álom a szememre. Nyugtalanul forgolódtam a fekhelyemen, s azon töprengtem, vajon mi lelhette anyámat. Hajnal felé aztán végre elaludtam. Azt álmodtam, hogy valami sziklás dombtető felett vagyok, s lentről kíváncsian figyelnek az emberek. Ekkor vettem csak észre, hogy hatalmas szárnyaim vannak, azok tartanak fent a levegőben. Hirtelen fülsiketítő kopácsolást hallottam. A magasba akartam emelkedni, a végtelen égbolt háborítatlan, kék csendjében eltűnni, de amint megmozdultam, iszonyú fájdalom hasított belém. Ott függtem tehetetlenül ég és föld között, a semmiben kifeszülve, aztán már nem bírtam tovább, és segítségért kiáltottam. Szavak helyett azonban csak állati nyöszörgés szakadt föl belőlem. Levegő után kapkodva riadtam föl. Minden porcikám fájt, a testem lázban égett. Hat napig nyomtam az ágyat. Anyám hideg vizes borogatást tett rám, gyógyfüves főzeteket itatott velem, de semmi sem használt. Éjjelente rémálmok gyötörtek. Kíntól eltorzult arcokat láttam, máglyarakásokon üszkösödő testeket, védtelen férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, amint fenevadak marcangolják szét őket. Tegnap aztán végre lement a lázam, s a szoba kormos homályából kibotorkáltam a napfényre. Amint ott üldögéltem a küszöbön, a porból néhány kavicsot vettem föl. Szórakozottan játszadoztam velük, s magam sem tudom, miért, egyszerre csak azt kívántam, bárcsak madarakká változnának. Annyira le voltam gyengülve, hogy még megijedni sem volt erőm, amikor láttam, hogy teljesült a kívánságom. Aztán eszembe jutott, hogy mit mondott anyám. Újabb próbát tettem. Ahány kavicsot csak fölemeltem, mind madárrá változott a kezemben… Csak akarnom kellett! (A másik Megváltó)
Fülszöveg: Apokrif az, amit eltitkolnak, ami törvényen kívül áll. Változat, lehetőség, tiltott gyümölcs. E könyv írásai ilyenek, legyen az mese, bibliai történet vagy éppenséggel Szindbád-novella. Olyasmiről szólnak, ami ősidők óta izgatja az embereket. Mivel jár az életfogytiglan tartó boldogság? Vagy a mindentudás? Mi lenne, ha tényleg betérne hozzád a Megváltó? Mit tennél, ha választanod kellene véges léted és az öröklét között? Ha találkoznál végre álmaid asszonyával? Ha rájönnél arra, hogy egész életedben beteljesíthetetlen vágyakat kergettél?
Mi történne, ha a mindennapjaink agyonszabályozott valóságában a kijelölt ösvényeket hátrahagyva más útvonalakon indulnánk el? Ha a törvény által engedélyezett árucikkek mellett alkalomadtán kedvünk támadna csempészárukat is beszerezni? Talán semmi, talán elkezdhetnénk igazán élni…
