Szaggatott címmel jelent meg a Várad folyóirat kiadásában Lőnhárt Melinda kolozsvári költő második verseskötete.
„Ami szaggatott, nem szakadt: teljes egész, sebekkel, szakadásokkal, résekkel, leválni készülő részekkel. Ami szaggatott, sebezhető. Védtelen. Ha nem is pucér, de nem védi páncél. Ami szaggatott, igaz, nem hazudik, magán viseli a történetét, sőt maga a történet.”
