Kiosztották az E-MIL Méhes György Irodalmi Díjait

Kiosztották az E-MIL Méhes György Irodalmi Díjait: Egyed Emesét és Székely Örsöt díjazták

 

Méhes György Kossuth-díjas erdélyi magyar író hagyatékából, és fia, Nagy Elek vállalkozó támogatásával, az Erdélyi Magyar Írók Ligája kezdeményezésére közel két évtizede osztják ki évi rendszerességgel a Méhes György Irodalmi Díjakat. Alapítása óta évente két szekcióban díjazzák a szerzőket, az Erdélyi Magyar Írók Ligája vezetőségének ajánlása alapján. A bruttó háromezer euró értékű Méhes György-nagydíjjal az erdélyi irodalmi életben kiemelkedő értéket képviselő szerzőket ismerik el életművükért, és szerkesztői, tehetséggondozói vagy műfordítói tevékenységükért. Az ezer eurós debütdíjjal ígéretes fiatal tehetségeket jutalmaznak további munkásságuk támogatásaképpen.

 

Az idei díjátadó gálának ismét a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét adott otthont: a Bulgakov Kávéház teraszán végre személyesen is köszönthették a díjazottakat. Az est házigazdája Karácsonyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Írók Ligája elnöke volt, a díjazottakat Demeter Zsuzsa és Mărcuțiu-Rácz Dóra méltatták. Méhes György-nagydíjban Egyed Emese költő, irodalomtörténész részesült, debütdíjjal Székely Örs költőt, műfordítót tüntették ki ostinato című debütkötetéért. Székely Örs korábban megkapta a Romániai Írók Szövetsége debütdíját. A díjazottakkal Balázs Imre József költő, irodalomtörténész, szerkesztő beszélgetett.

 

 

 

Egyed Emese (Kolozsvár, 1957) Arany János-díjas költő, irodalomtörténész, pedagógus, egyetemi tanár, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem díszdoktora. Megjelent kötetei: Délvidék (versek, 1988); Madárcsontú versek (versek, 1993); Himnusz csipkefával (versek, 1993); Élővizek (versek, 1995); Három dió (gyermekversek, 1997); Csönd (versek, 1998); Mesék (mesék, 1998); Kard és penna. Tanulmányok a felvilágosodás magyar irodalmáról (tanulmányok, 1998); Levevék fejemről Múzsák sisakomat (Barcsay Ábrahám költészete), 1998); Olvasó nappal, író este (esszék, tanulmányok, 2000); Kacor! És más bábjátékok (bábjátékok, 2000); Adieu, édes Barcsaym (monográfia, 2001); Hajnalének (versek, 2002); Levélajándék (gyermekversek, 2002); Ötven csillag (versek, 2008); Szabadító versek (versek 2009); Briszéisz (vers, próza 2011); Láttató világok (tanulmányok 2015); Oldás. Megérkezés oldódás-formán (versek, 2015); Paian (versek, 2017).

 

 

 

Részlet Demeter Zsuzsa laudációjából:

 

„A vers Sziszüphosz sziklája. A vers ítélet, Daphné-sorsa. Az epigrammában vesszőbe költözik a lélek. Mert a vers másban – szóban – benne lét. Átváltozás. A vers rejtőzés és rejtőzködés: »nem is vagyok csak írom ezt a verset.« Ezen a helyen illata van a versnek. A közös olvasásnak. És tudjuk, Egyed Emese nemcsak Petőfivel olvas közösen. Krúdy, Andersen, József Attila, Tóth Árpád, Király László, a 18. század női költői a testőrírók társaságában gyakran felkeresik. A zárómondatot néha tanítványok körében lesi, »nappalok könyves titkait« poros fóliók nyomán kutatja. A vers bábeli könyvtárban tett bolyongás, a »viszontlátható partok« birodalma. Hidakat teremt, nevet ad a zűrzavarnak.”

 

Székely Örs (Kolozsvár, 1992) költő, műfordító. 2020-ban jelent meg első önálló verseskötete, az ostinato, a FISZ gondozásában. A folyóiratközlések mellett a következő antológiákban publikált: Lehetnék bárki (2020), Címtelen föld (2020), Dies ist die Hypnose des Jahrhunderts (2019). Főként németből fordít, a 2015-ös kortárs líraantológiából – All dies hier, Majestät, ist deins – fordításai jelentek meg erdélyi és magyarországi folyóiratokban. 2016 és 2019 között a szem folyóirat lírarovatának szerkesztője. Jelenleg a BBTE óraadó tanára.

 

 

 

Részlet Mărcuțiu-Rácz Dóra laudációjából:

 

„Székely Örs szigorú és precíz költő, lírájában nem fér meg semmi sallang, fölösleg. Jól ismeri az olvasás és a szöveg linearitását, mégis olyan határozottan lép ki belőle, mint az iskolai kórusból. Gyakran ismételgetett közhely pályakezdő szerzők méltatásában, hogy megtalálta a saját hangját. Csakhogy ez Székely Örsre nem igaz. Ő nemcsak a hangját találta meg, hanem a zenéjét, festészetét, filozófiáját. Nem görcsös megfelelési kényszer vagy valahová tartozás formálja líráját, hanem ösztönös, tudatos kíváncsiság. Előbb a madarak szomorúságát akarja megérteni, csak utána a többit.”