Író, költő, műfordító
Kolozsváron magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett. Előbb Nagysármáson, majd Tordán tanított, ahol a líceum aligazgatója lett. Megszervezte Lászlóffy Aladárral és Vásárhelyi Gézával a tordai Jósika Miklós Kört, melynek 1970–1976-ban elnöke volt. 1974-től 1989-ig az Utunk irodalmi hetilap szerkesztőjeként működött.
1989-ben áttelepült Budapestre, az Unio c. folyóirat rovatvezetője, 1991-ben néhány hónapig az Új Magyarország kulturális rovatának munkatársa, 1992-től a Pest Megyei Hírlap szerkesztője, majd a Polisz főmunkatársa.
Költészetének, prózájának ihlető forrása szülőföldje, Aranyosszék. Jelentős műfordítói tevékenységet is kifejtett, műfordításai önálló kötetekben jelentek meg.
Kötetei:
- Földközelben (versek, Bukarest, 1976)
- Kések ideje (regény, 1979)
- Végtelen reggel (versek, 1980)
- Nyitott cella (versek, 1982)
- A lovak estére hazaérnek (regény, Budapest, 1995)
- A pók kivégzőudvarában (válogatott versek, 1997)
- Az abbamaradt mondat (versek, 2004)
- Elszabadult konténerek (Irodalmi Jelen könyvek, Arad, 2005)
- Árkossy István–Bágyoni Szabó István: Világ árnya, világ fénye. Beszélgetőkönyv; Kriterion, Kolozsvár, 2009
- Az idő festett orcái : esszék, beszélgetések, jegyzetek (Budapest, 2010)
- Erdélyi hármasoltár; Kriterion, Kolozsvár, 2015
- Egy íróasztal vendégei; AmbrooBook, Győr, 2015
