Borcsa János kritikus, irodalomtörténész, tanár és könyvkiadó 1953. július 29-én született Kézdivásárhelyen. Az általános iskolát Kézdiszentléleken, a középiskolai tanulmányait Kézdivásárhelyen, az elméleti líceumban végezte. 1976-ban szerzett tanári oklevelet a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán, s ugyanitt doktorált 2000-ben.
Nős, felesége Irén, gyógyszerész, az Ambrózia Gyógyszertár vezetője Kézdivásárhelyt, Imola lánya ugyanitt gyógyszerész, akinek első novelláskötete (Magnebéhat. Erdélyi Híradó–Napkút Kiadó, Kolozsvár–Budapest) 2019-ben jelent meg.
Magyartanárként dolgozott a kézdivásárhelyi reál-humán líceumban (1976–77), a szentkatolnai általános iskolában (1977–1990), a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben (1991–1992) és a szentkatolnai Bálint Gábor Általános Iskolában (1992–2012). 1990–1991-ben a kolozsvári Dacia Könyvkiadó lektora és a Jelenlét című kolozsvári irodalmi lap szerkesztője volt. Jelenleg nyugdíjas.
1998-ban Kézdivásárhelyen megalakította, és azóta vezeti az Ambrózia Kiadót.
Tagja a Romániai Írók Szövetségének (1990), a Magyar Írószövetségnek (1996), az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (2002), az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (1994), a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének.
Tudományos fokozatai: az irodalomtudomány doktora summa cum laude minősítéssel (Babeş—Bolyai Tudományegyetem, 2000); a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja 2008-tól.

A Magyar Írószövetség Kritikai Szakosztályának vezetőségi tagja 2002–2007 között.
Középiskolás kora óta közöl publicisztikát, első kritikáját a Korunk (Kolozsvár) adta közre 1978-ban, és tanulmánnyal szerepelt az Ötödik Évszak című antológiában (Marosvásárhely, Igaz Szó kiadása, 1980).
Számos gyűjteményes kötetben jelentek meg tanulmányai, illetve ő maga is több kötet szerkesztését, gondozását vállalta 1986 óta.