A csíkszeredai Kassay Anna mutatkozott be a 40. Bréda Ferenc Irodalmi Körön – a SAE Institute Belgrade digitális filmkészítés szakán végzett, jelenleg tévéműsorokat szerkeszt, mindezek mellett pedig az idei Méhes György Tehetségkutató Pályázat próza kategóriájának senior győztese, ennyit tudunk róla előzetesen. Az est moderátora, mint általában lenni szokott, Péter Blanka és Nagy Zalán volt, vitaindítóval pedig László Zsuzsa készült.
A szerző két, igen sajátos látásmódot tükröző novellával érkezett (Performansz, Álom), amelyek közé a vitaindító is beférkőzött: Hogyan nyúljon a művészet traumákhoz, hogy az ne váljon személyes nyavalygássá? – tette fel a kérdést László Zsuzsa, s kérdése, valljuk be, a kortárs fiatal irodalom ismeretében igencsak aktuális. A Bulgakov emeleti termében sosem fázik senki: a Bréda-körökön mindig túlfűtött a levegő… no de a hangulat is? Talán a megszokottnál népesebb közönség, talán a november eleji hidegáramlat utáni melegsokk, vagy talán Kassay Anna szövegeinek az intimitása varázsolt arcunkra pirosan izzó foltokat. Létezik egy olyan műfaj is az irodalomban, tudtam meg, amely pirosítóként is használható, újonnan tanult szakszóval élve: bölcsészpornó. Szóval igen, sminkként tapadt ránk Kassay Anna szövegeinek egyedi színezete.
A részletgazdag novellák olyan vizekre sodortak, mint az álomfejtés; a hiányérzet; az állatiasság; a magánmitológia; a zsigeri világ; a penészszag; valamint a testiség – mit jelent testnek lenni, testben lenni. A szövegek és a vitaindító meghallgatása után következett a szigorúan tíz perces szünet (tehát plusz mínusz tizenöt perc, de inkább plusz), amikor is a barátaim ide-oda cikázó véleményvillámai közt félúton lefirkantottam a telefonom jegyzettömbjébe eme roppant szakszerű gondolatot: tuti, meccsezni fognak. Visszaérve a terembe, kezdetét is vette a technikai mérkőzés: Minek ide szmog? Ez prózának eladott líra. A párbeszédek inkább belső hangok. Önmagának mond ellent a szöveg. Hagyjál minden bölcsész izét! Unom a dohányzást és a züllést. A mérkőzés másik oldala: Bevonzott a szöveg, visz magával. A sajátos látásmód jól kirajzolódik. Filmesek a szövegek. Giccsel semmi baj sincs, ha jól van pozícionálva. Nem az előadás mentette meg a szövegeid. Írni tudsz. Na, de kérdem én, lucskos az aljnövényzet manapság a téli erdőben? Egymásnak gyürkőzött két, eltérő korosztály, a résztvevők saját bőrükön érzékelhették a generációs különbségek jelenlétét. Bizony, manapság lucskos az aljnövényzet a téli erdőben!
Az est legszétcincáltabb mondata így hangzott: Vannak olyan utak, amikhez nincs útitárs. A penge egyik oldala: Klisé. Giccs. Kilóg. A penge másik oldala: Ártatlanságot, fényt hoz a szövegbe. Kassay Anna mély témákat boncolgat, a szövegei helyenként lehet, tényleg dohányoznak, de azt hiszem, szükségük van erre ahhoz, hogy kiengedjék magukból a traumákat.
A Bréda-körök forgatókönyve szerint az utolsó szó jogán az író került hatalmi pozícióba. Kiválaszthatta azt a résztvevőt, akinek a hozzászólása, kritikája a legtöbbet jelentett számára, és neki ajándékozhatta az E-MIL által felajánlott kötetet. A kiválasztott, aki saját bevallása szerit nem irodalomkritikus és nem bölcsész, sőt ezektől távol áll, megvédte, és értelmezni próbálta az elsőként felolvasott novellát (Performansz). Bevallom, elsőre én sem értettem: de hát van, hogy József Attilát sem értjük, mégsem vele van a probléma. Kassay Anna önmaga számára hozott mentsége: írásaira talán inkább a vele egykorú nők fogékonyabbak, amit meg is ért, mert saját szövegeit lányosnak tartja. Erről eszembe jut a 37. Bréda-kör vezérmondata: Virágozzon a magzatirodalom!
A legtöbbet dicsért mondat pedig — melyre az irigység sárga színe is megvillant — azóta is minden reggel eszembe jut a 4-es buszon, amikor ránézek száraz és repedezett kézfejemre:…öregebbek a kezeim, mint én, kéken dudorodik az artériám, a bőrömön millió ránc készülődik gyerekkorom óta (Álom).
A képeket Szélyes-Pál Dániel készítette.
