Elhunyt Láng Gusztáv irodalomtörténész, az E-MIL alapító tagja, aki több mint hat évtizeden át volt meghatározó alakja a magyar irodalomtudománynak. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen végzett, majd évtizedekig tanított a magyar tanszéken, elsősorban a 20. századi magyar irodalom kiemelkedő előadójaként. A romániai magyar irodalom egyik legjelentősebb értelmezőjeként tartották számon, aki a transzilvanizmus következetes képviselőjeként a határon túli magyar irodalom megkerülhetetlen alakja volt.
Tudományos munkásságának csúcspontja Kántor Lajossal közösen írt Romániai magyar irodalom 1945–1970 című kötete, amely a mai napig alapműnek számít a szakmában. 1984-ben Magyarországra költözött, és a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán folytatta oktatói munkáját.
A széles körben ismert, Markó Bélával közösen írt XI. osztályos tankönyve – az úgynevezett „piros könyv” – és az Utunk folyóiratban publikált Kiskatedra rovatnéven futó műelemzései több generáció irodalmi ízlésvilágát formálták. Kritikusi és irodalomtörténészi munkássága során mindig képes volt az irodalmat élővé, érdekessé tenni, nem csupán elemezve, hanem értelmezve is a szövegeket.
Láng Gusztáv 1936. június 12-én született Budapesten, és 2025 virágvasárnapján, 88 esztendős korában hunyt el. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) alapító tagjaként nemcsak tudományos, hanem közösségszervező munkát is végzett. Öröksége túlmutat a hagyományos irodalomtörténészi szerepkörön – ő valóban formálta a magyar irodalomról való gondolkodást a 20. század második felében.
(Kikép: helikon.ro)
