„Tar Lõrinc öngyilkosságot követ el, s hamarosan a túlvilágon találja magát. Már várják, s olyan gyorsan feltámasztják, hogy ideje sincs megfigyelni, hogyan csinálják. Aztán kedvesen, de határozottan utasítják, hogy vonuljon félre, és kövessen el újból öngyilkosságot. Tar Lõrinc vállat vonva megteszi. Ha ez az eljárás, hát ez! Lássuk, mi következik utána! gondolja. Hamarosan ismét megjelennek az illetékesek, gratulálnak a rutinos öngyilkossághoz, újra feltámasztják, egy pillanatig fátyolos tekintettel néznek rá, aztán kedvesen, de határozottan utasítják, hogy vonuljon félre, és kövessen el újra öngyilkosságot.” (Részlet: A büntetés: feltámadás c. novellából)
