Zsidó Ferenc kötete az elmúlt években írt kritikáiból nyújt válogatást. Főként prózaköteteket, kisebb számban verseskönyveket, illetve monográfiákat és tanulmányköteteket vizsgál, ugyanakkor néhány román szerző magyarra fordított művét is. Tudatos törekvése volt olyan szerzőket is reflektorfénybe állítani, akiknek könyveiről alig, vagy keveset írtak: a kritikusi kockázatvállalás szerinte itt kezdődik. Így némiképp kirajzolódik egy „személyes kánon” is. Folytatva előző kritikakötete, a Csak egyenesen! által kijelölt utat, ezúttal is azt tartotta szem előtt, hogy szakmai kritériumoknak megfelelve, de közérthetően, élőbeszédszerűen írjon, átlagolvasóknak próbálva tájékozódási pontokat, fogódzókat nyújtani.
